Csendesen állok, csak hogy hallni az édes kacsa hangját.
Emlékszem nagymamámnak a kacsák rajzolásaira.
Nagymama elfelejtett.
Tizennégy éves voltam az ősz Szeptember 2012be.
Néha gondolok.
Nagymama tette a legjobb magyar desszertek, hogy én is emlékszem.
Az igazság tudtam, hogy Magyarország az otthonom.
Parizs semmi volt ahhoz képest, hogy Magyarország. Habár nem éltem egyik helyen azt legalább tudom, honnan jöttem.
A származásom egy kisvárosból jön Vissnek hívják.
Tapasztaltam sok élettörténetet.
Láttam sok háborút.
Láttam a világ változásait őseimnek szemén keresztül.
Az életük döntéseinek köszönhetően itt vagyok.
Élették és most élek én.
Velem a családom történetét jön.
Emlékszem arra, hogy mit tettek, tehát talán jobban tudok dönteni.
Emlékszem arra, hogy voltak aranyos ágak, Karácsony a hetedikén, csomagolt csokoládé a fán, tejbegríz (desszert) iskola után, a magyar élet, de édes szívek.
Emlékszem a házi csokoládéra.
Emlékszem a családi történetekre.
Emlékszem az őseimre.
Emlékszem rájuk.
Emlékszem arra, hogy aki vagyok.
