Csendesen állok, csak hogy hallni az édes kacsa hangját.
Emlékszem nagymamámnak a kacsák rajzolásaira.
Nagymama elfelejtett.
Tizennégy éves voltam az ősz Szeptember 2012be.
Néha gondolok.
Nagymama tette a legjobb magyar desszertek, hogy én is emlékszem.
Az igazság tudtam, hogy Magyarország az otthonom.
Parizs semmi volt ahhoz képest, hogy Magyarország. Habár nem éltem egyik helyen azt legalább tudom, honnan jöttem.
A származásom egy kisvárosból jön Vissnek hívják.
Tapasztaltam sok élettörténetet.
Láttam sok háborút.
Láttam a világ változásait őseimnek szemén keresztül.
Az életük döntéseinek köszönhetően itt vagyok.
Élették és most élek én.
Velem a családom történetét jön.
Emlékszem arra, hogy mit tettek, tehát talán jobban tudok dönteni.
Emlékszem arra, hogy voltak aranyos ágak, Karácsony a hetedikén, csomagolt csokoládé a fán, tejbegríz (desszert) iskola után, a magyar élet, de édes szívek.
Emlékszem a házi csokoládéra.
Emlékszem a családi történetekre.
Emlékszem az őseimre.
Emlékszem rájuk.
Emlékszem arra, hogy aki vagyok.
FRIK YA
ReplyDeleteput this in hungarian google translate and this is what i got
ReplyDeleteListen to the sound of ducks.
I will stand Seriously, just to hear the sweet sound of duck.
I remember Negmas drawings of ducks.
Negma forgotten.
I was 14 years old, the fall in September 2012.
I think about that sometimes.
Negma has the best Hungarian desserts that I can remember.
The truth is that I knew that Hungary was my home.
Paris was nothing compared to Hungary because although I have not lived in one place, at least I know where I came from.
I come from a small town I called Viss Hungary.
I have lived a lot of life stories.
I see a lot of war.
I saw the change in the world through the eyes of my ancestors.
By their life choice I'm here.
They lived their lives and now I live.
I'll take the chains of history.
I remember what they did, so I can get something better.
I remember the golden branches, Christmas on the 7th, wrapped chocolates on the tree, Tepagrees (dessert) after school, in the Hungarian way of life, and his face grim, but sweet hearts.
I remember homemade chocolates.
I remember stories.
I remember my ancestors.
I remember them.
I remember who I am.
sorry if that was supposed to stay secret or interpretive
if you delete my comment i won't feel offended
anyway this was great in a way that not many would expect, thank you